Úgy hozta a Sors, hogy ma Óbuda-Újlakon volt dolgom. Szépemlékű, romantikus környék ez, számtalan nóta és versike ihletője - de ne feledjük, hogy a XX. század egyik utolsó volksbundista bástyájáról beszélünk, és a háború végén is itt zajlottak az utolsó hátvédharcok - pl. a Dohánygyárban, ahol ma az Index szerkesztősége is található. Mondatnánk, hogy a Végzet igazságot szolgáltatott, de ez sajnos nem ennyire egyszerű.
Szóval Óbuda Önkormányzata azt vette a fejébe, hogy bizony ők szebbé varázsolják a kerülethatáron elhelyezkedő pár utcát: lesz itt térkő, szökőkút, sétáló- és pihenőövezet, gyep, tuja. Ismerős, ugye? Reméljük, hogy a bürokrata urak ezúttal nem CHF-hitelből tervezik ezt a több, mint félmilliárdos beruházást finanszírozni.
Apropó, költségek. 761 millióba fáj ez nekünk, illetve az EU adófizetőinek, hiszen nagyrészt az Unió állja a költségeket. Ízlelgessük: 761 millió forint - ez rengeteg pénz, rengeteg. Nem hazudok, ha azt állítom, hogy ennyi pénzt még egyikünk se látott egyben, de még tizedennyit, századennyit se.
761 millió, és lesz sétálóutca, gránitgömbös szökőkút, behajtani tilos-tábla, kávézók, éttermek, Puskás Öcsi tér- és szobor (!), parkosítás... szép-szép, de ahogy ma végigsétáltam a szinte már teljesen kész promenádon, összeszorult a szívem a helyi didergő, cigarettacsikkeket keresgélő hajléktalanokat látva.
Hiszen nincs az az EU-s, önkormányzati szépítő beruházás, ami a valódi problémákat: a szegénységet, a családi erőszakot, a kiépülő diktatúrát a szőnyeg alá tudná söpörni, ami el tudná feledtetni a sok szenvedést, nélkülözést... épül itt megint egy hivalkodó, csillogó valami az adófizetők pénzéből, de ettől még nem szűnik meg a mélyszegénység, nem lesz Alsószentmártonban őszintébb a gyermekmosoly, nem jut a kisembernek több felsál a hentesnél.
És megkapják a belső-óbudai, újlaki polgárok - akik amúgy is jómódban élnek. Ide kellett tényleg a fejlesztés leginkább, ennyire égető volt? Vajon mit érezhetnek Békásmegyer, Kaszásdűlő és a kerület többi lakótelepének szerény körülmények között élő lakosai? Nem lehetett volna ugyanezt a pénzt inkább távfűtés-támogatásra, burgonyaakcióra, lakótelep-csinosításra szánni? Nem, ment oda, ahol az ingatlanok amúgy is a piaci átlag fölötti értékkel bírnak, jóval.
És ez a valódi probléma.
Építünk megint egy sétányt a Holdudvarnak, a klientúrának, ahol hivalkodóan, peckesen, kackiásan vonulhatnak végig a gazdag óbudai polgárok mulatozni-korzózni, ahol tőlük a kíváncsi kis szegénygyermek-szemeket majd kétajtós szekrénybrigantik hessegetik el, hogy még egy pillanatig se érezhessenek bármiféle lelkiismeret-furdalást. Hiszen amit nem látunk, az nincs is, igaz, kedves Kormányzat?
Európai Unió, Magyarország, III. kerület... 2012, igen.
Itt tartunk.
