Megdöbbenéssel olvastam újfent az Urbanista blog elkeserítő visszaemlékezését a hagymázas Nagy-Magyarország-nosztalgia jegyében.
- Miért kell ez? Miért nem tudjuk a múltat már végre lezárni, miért kell folyton holmi Nagy-Magyarországról ábrándoznunk, amikor soha nem is létezett ilyen?
- Tessék, mosdassuk megint a Horthy-rendszert... Nem elég a számtalan közterület-elnevezés, a sorozatban állított szobrok és botrányok a csendes többség tiltakozása közepette, most ez is. Könyörgöm: ne hozakodjunk elő ilyesmivel.
- A fent hivatkozott cikk szerint az 1920-as években ültették az erdőfoltot. Mindezt a világgazdasági válság közepén, a legnagyobb éhezésben, a hárommillió koldus Magyarországán! Valóban ez lett volna akkor a legfontosabb? Amikor gyermekélelmezésre- és üdültetésre se jutott elegendő pénz, tényleg ilyen látszatintézkedésekkel lehetett a Zemberek figyelmét elvonni a valóban lényeges dolgokról? Ugye nem csak nekem kísérteties a hasonlóság?
- Abba belegondoltunk, hogy hány kis fát vághattak ki állati kegyetlenséggel az erdő horthysta mészárosai, hogy a helyére a hivalkodó, irredenta mementót ültethessék?
Úgyhogy, kedves Urbanista blog és a többiek: révedjünk csak továbbra is a múltba... Erre van igény.